Lépj kapcsolatba velünk

Lavina

Azért mégsem mindenki

Az embernek, ha tetszik, ha nem, be kell ismernie, ha bizonyítottan tévedett.

Így történt velem is.

Aki ismer, tudja rólam, hogy nagyon szeretem a filmeket és jó filmből számomra csak kétféle létezik:
amit láttam és amit látni fogok.
Sokszor elhatároztam már, hogy IMDB és Port.hu értékelések előre lecsekkolása nélkül hagyom, hogy garantáltan pártatlan és előítélet-mentes érzés, vélemény alakuljon ki bennem egy-egy alkotást megtekintve. Ezt persze nem mindig sikerült betartanom, de annyira nem is bántam meg, mert úgy vélem, azért nem vagyok olyan könnyen befolyásolható.

Térjünk a lényegre

Itt van most ez a Mindenki című rövidfilm (itt írtam róla pár sort) és olyat éreztem vele kapcsolatban, amit eddig még talán sosem. Ha most attól félsz, hogy a kezdeti lelkesedés után le akarom húzni, megnyugtathatlak, semmi ilyen tervem nincs. Pont az ellenkezője: ez az a mozi, ami után végre el mertem hinni, hogy lesz, lett egy olyan mozgókép-kincsünk, ami ha csak egy kis időre is, de közelebb hoz minket egymáshoz, magyarokat. Végre valami, aminek közösen drukkoltunk és a legnagyobb elismerés elnyerése után közösen örülhetünk.

Egy film, amibe a legvásottabb troll sem tud/akarhat belemagyarázni aktuálpolitikai mondanivalót, burkolt jobb- vagy baloldalazást, komcsizás, zsidózást stb. 1991-ben játszódik és nem pörög senki azon, hogy régi rendszer / új rendszer, szocializmus, meg még ki tudja, miket hoznának ki ebből, mert ez a történet annyira konkrét és annyira univerzális mondanivalóval bír, hogy az már mindenféle hatalom és rendszer feletti.

Emlékszel még, hogyan kezdtem ezt az irományt? Úgy, hogy el kell ismerni, ha az ember téved. Tévedtem.
Elszállt a magyar agyak feletti lila köd, és büszkeség ide vagy oda, de tényleg már a csapból is Mindenki folyik.

A sajtó visszavág

Friss öröm, friss eredmény és így van ez jól. Na de az nem, hogy megjelentek mégiscsak a belemagyarázó megmondók, akiket egyszerűen minden irritál, ami nem megosztó. Ha nem jön egy ilyen filmből organikusan, akkor majd ők tesznek róla.

Naivan már azt hittem, nem is tudnának újat mondani nekem a film kapcsán, hiszen a készítés körülményeitől kezdve a Bodzavirág-sztoriig, díjátadó, kihogyéltemeg, hanyadikemeletről, meg a könnyek és sokkok, mind megvannak.

Na de mégiscsak megérkeztek azok a nagy elemzők, akik még a készítőknél is mélyebben látnak és úgy kivesézték ezt a “szerencsétlen” huszonpár percet, hogy a fal adta a másikat.

[button color=”red” size=”normal” alignment=”none” rel=”follow” openin=”newwindow” url=”http://hvg.hu/kultura/20170301_mindenki_film_oscar_dij_deak_kristof_kritika”]HVG CIKK A FILMRŐL[/button]

A piros gombon elérhető HVG cikk nemes egyszerűséggel egyszerre kiáltotta ki életszerűtlennek és önmaga üzenete ellenesének az egész alkotást olyan nyakatekert magyarázatokkal, hogy a komolyan valamiféle irigységet kell sejtsek mögötte. Talán mert annyira “hétköznapi titkok” és ezernyi módon megtapasztalható a történet, hogy már szinte fáj, miért is nem neki jutott eszébe hamarabb ezzel kezdeni valamit.

Ami viszont kicsit más szempontból fájt, azt itt találtam meg:

[button color=”brown” size=”normal” alignment=”none” rel=”follow” openin=”newwindow” url=”http://naplo.org/index.php?p=hir&modul=itthon&hir=9473#.WLhxLYOPcSY.link”]”EGY OSCAR-DÍJ A MAGYAROK SZÉGYENÉRŐL”[/button]

Itt konkrétan egy nagyonmagyar ember próbálja nagyonhozzáértően elmagyarázni nekünk, hogy a film üzenete tőlünk idegen, szóval nem elismerést, sokkal inkább szégyent jelent Hazánknak.
Hogy miért? Mert hát mi nem vagyunk olyanok, mint a filmbéli gyermekek. Mi megalkuszunk, mi nem döntünk zsarnokokat, mi szemet hunyunk, elvesszük a csokinkat és megyünk tovább.

Innen szeretnék mélységesen gratulálni szegény agyonelnyomott honfitársamnak, aki velünk együtt nyomorog a…
ja nem, mégsem. Mert mint kiderült, a Vajdaságból osztja az észt, szóval egy lágy tavaszi szellőt kellene, hogy érjen a véleménye, miután vajmi keveset érezhet ő ebből a “kórusból”.
Ha valami “nagyonmagyar” hozzáállás, hát ez a nyafogás, amit webre produkált, biztosan az.
Ironikus, hogy pont egy (a jelek szerint) cukrász-sarjadék az, aki nem tud örülni annak, ha az életben amúgy is sok savanyú közt valami édesre találunk.

Komolyan mondom, sosem fogom megérteni, mit érezhetnek azok, akik lufikat durrogtatnak egy ünnepen. Miért jó egy közös örömöt hátba szúrni mondvacsinált okokkal csak azért, hogy megtörjék a dicsáradatot?

Vissza kellett hát, hogy zökkenjek a realitásba. Tudom, ez a blog amúgy is ezt az irányvonalat képviseli, de van, amit még én sem hittem volna magunkról.
Róluk.
Egyesekről.
Tényleg ilyenek lennénk?

Hírlevél

Add meg az e-mail címed és értesíteni foglak az újdonságokról!

Hozzászólások

A legnépszerűbbek

Legutóbbi cikkek

Címkék

Népszerűek mostanság

Malom Mozi Maraton 2019. április

Mozista

Malom Mozi Maraton 2018. április

Letölthető cuccok

MMM2018 #1

Letölthető cuccok

Filmlista-tervező

Letölthető cuccok

Hírlevél

Add meg az e-mail címed és értesíteni foglak az újdonságokról!

Copyright © 2018 Szabista! Blogazin. A honlapon található információk megosztása csak az oldal, mint forrás megjelölésével engedélyezettek!

Kapcsolat
Hírlevél

Add meg az e-mail címed és értesíteni foglak az újdonságokról!