Fényév távolság

Ismerősen csenghet, ha halottad már a Padlás című musicalből a dalt.
Ma mégsem a művészi oldalára szeretnék kitérni ebben a cikkben.

Az időutazásról szóló korábbi posztban az első kérdésem arra irányult, van-e olyan pillanat az életedben, a történelemben, amit szívesen végignéznél, átélnél újra, bár nem avatkozhatsz bele az eseményekbe. Vannak, akik teljesen lehetetlennek tartják az idővel való manipulációt, mások pedig teljesen biztosak benne, hogy ha az ember fejében ilyen megfordulhatott, akkor az meg is valósítható. Véleményem szerint az igazság valahol a kettő között van.

Nos, az időutazás olyan formában, hogy jelen legyünk egy másik időben teljes fizikai valónkban, szerintem is igen hihetetlen, de ki mondta, hogy nem lehet belenézni a múltba? Most nem a fényképekre és videofelvételekre gondolok. De képzeld el, milyen lenne végignézni egy eseményt, ami mondjuk pont fél évvel ezelőtt történt Veled, akár egy nyári túra alkalmával? A megoldás ELMÉLETILEG lehetséges.
A héten ugyanis született egy elméletem, ami szerintem atomfizikai tudományok nélkül is könnyen érthető és igen érdekes lenne, ha ki tudnánk próbálni. Íme a logika levezetése:

1. A szemünk fényt érzékel, és a kapott kép az agyunkban áll össze a szerzett ismereteink segítségével.
2. Környezetünket úgy érzékelhetjük látással, hogy a róluk visszaverődő fény jut a szemünkbe.
3. A visszaverődő fény akkor is jelen van, ha nem nézünk oda, vagyis egyenes vonalban (?) addig terjed, amíg valami el nem nyeli, vagy vissza nem veri.
4. Én azt mondom tehát, hogy a fényvisszaverődéseket tulajdonképpen tekinthetjük „élő videó adásnak”, ami terjed minden felé, és ennek a videónak „a képkocka sebessége” a fénysebesség gyorsaságával megegyező. És itt jön a trükk:
5. Szerintem, ha valaki a fénysebesség gyorsaságánál egy picivel gyorsabban meg tudna jelenni a szoba másik végében, visszafordulva láthatná saját magát, hiszen a róla visszaverődő fény csak utána érne oda, többek közt a saját szemébe. Továbbfejlesztve az ötletet:
6. Ha szeretném megnézni, hogy fél éve mi történt az udvarunkon egy szép vasárnap délután, a fénysebesség kétszeresénél picivel gyorsabban el kell jutnom pontosan 1 fényévnyi távolságra az űrben.
   Ugyanis, arról a helyről visszanézve ugye mindig csak azt látható, ami az ottani időhöz képest 1 évvel azelőtt történt. Az oka, hogy az eseményről visszaverődött fénynek 1 évig tartott odaérni.
   Vagyis, ha egy enyhe íves pályán a fénysebesség kétszeresénél picivel gyorsabban tényleg odaérek, akkor az indulásom pillanatának képe még csak félúton lesz felém.. és akkor vajon milyen fények lesznek ott a velem együtt érkezőek??? Amik az indulásom előtt annyival hamarabb indultak, mint amennyit az indulás pillanatira várnom kell 🙂 Vagyis, ha a saját magamról érkező képre fél évet kell ott várnom, addig végignézhetem az előző félév „videoanyagát”, ami ott épp a legfrissebb közvetítésnek nevezhető.

És hogy miért is kell íves pályán eljutnom a célállomásra? A válasz logikus, ha belegondolunk. Ugyanis, ha egyenes vonalban szeretnénk odajutni, ahogy a fény is teszi, viszont gyorsabbak vagyunk a fénynél, akkor az utazásunk alatt végig lyukat ütünk az áramló fényekben, vagyis egy nagy fekete foltot látnánk arról, amerről érkeztünk. Viszont ha íves pályán húzunk el a számunkra értékes fénynyalábok mellett (és ezért kell a kétszeres fénysebességnél picivel gyorsabban, hiszen íves pályán az út is hosszabb, mint egyenesen) és persze más égitest sem kerül az utunkba, akkor valóban lesz mire várnunk.

Az elmélet viszont valószínűleg elmélet is marad, mert egyrészt nem igazán ismerünk még a fénynél is gyorsabb anyagot, vagy bármiféle garantáltan ellenőrizhető sebességnövelést, másrészt jelenleg semmilyen gép, vagy élő szervezet nem lenne képes épségben elviselni egy ekkora sebességű utazást. Arról nem is beszélve, hogy stabil, kísérlet számára megfelelő fix pontot sem tudnánk megjósolni fényévnyi távolságra, hiszen a jövőbe nézni nem lehet, amit meg most látnánk róla távcsőben, az tavaly ilyenkor volt 🙂

Természetesen a mai kérdéseink sem maradhatnak el:

Szerinted vannak-e olyan szituációk, amikben ez a módszer az érdekességen túl hasznos is lenne?

Te mire használnád az ilyen lehetőséget?