Lépj kapcsolatba velem!

Feliratkozás

Lavina

Himnusz – újratöltve

Logika a köbön. Több, mint 1000 általános iskolás gyerekekkel újraforgatták a Himnusz-videót.
lecsereltek-a-himnuszt-300x200

A dalt a Magyar Rádió Gyermekkórusa énekelte újra, a többi kicsi pedig statisztaként állt az éjszakában mögöttük.
Mikor? Természetesen még véletlenül sem egy kellemes nyári estén, hanem szigorúan egy mai, didergős november 18-ain. Fázhattak a kicsik-nagyok a Lánchíd környékén, de végigcsináltatták velük ezt a hazafias tettet. Biztos azért, hogy a végén már nagyon elszántnak tűnjön a lurkók arca.

Így belegondolva már csak azt nem értem, hogy mi ez a nagy megreformálós láz az országban?
Újra leforgatták a Himnusz videót (gondolom aprópénzből), mert az most nagyon kell. Sorban cserélik le utcák, terek, reptér, tűzoltóság stb. neveit, mert megújulás kell.
Mellékesen megjegyzem, a “katasztrófavédelem”, mint kifejezés már eleve logikátlan.
Legalábbis abból indulok ki, hogy reméljük minket fognak majd védeni az önkéntesek és nem a katasztrófát. Bár ki tudja, lehet, hogy az új szlogen majd ez lesz:

Csak semmi nyugalom, őrizzük meg a pánikot!

Szóval, visszatérve az eredeti témánkhoz: az oké, hogy ennyit foglalkozunk a dal hangzásával, de vajon mennyien veszik komolyan, hogy mit énekelnek a különböző ünnepségek során?
Vigyázzba állunk, mert már kis korunkban megtanították, hogy ezt így illik és különben is meg kell adni a tiszteletet. Idővel az embert ezt tényleg komolyan is veszi és már nem érez ellenállhatatlan kuncogási kényszert a többi merev arcú ember láttán maga körül. Elvileg mi egy keresztény nemzet vagyunk és ezt nagyon szépen kifejezi, hogy egy ima a Himnuszunk.
Bizony, mindenki egy imádságot mondd el, mikor elénekli. Ha máskor nem, legalább augusztus 20-án és Szilveszter napján a szájára veszi Isten nevét és nem káromkodás keretében. Egyébkén olyan hírek is terjengtek, hogy pont ezért egy komplett új dalt is akartak íratni e helyett, mert ez így, ebben a felállásban nem elég toleráns a nem Istenhívőkkel és az ateistákkal szemben.
Érdekes, nyugalmi helyzetben ez mennyi embert irritál időnként. Ha viszont bajba kerül, önkéntelenül is “Jajj, Istenem…”, “Istenem, segíts!” és hasonlók csúsznak ki a szájakon. Miért?

  • Nem tudom, ki hogy van vele, de segítséget általában attól kérünk, akiről feltételezzük, hogy meg is tudja tenni, ha akarja.
  • És mi bízunk abban, hogy a kérésünkre ezt meg is teszi.
  • Sőt, ha ez megtörténik, meg is szoktuk köszönni, hálát érzünk érte.
  • Ja igen, és aki segített, arra emlékszünk később is és tudjuk, hogy (talán) máskor is megtenné ezt értünk.

Akkor most fussunk neki ennek a gondolatmenetnek még egyszer. Mikor Istent kérjük, hogy segítsen, nem veszítjük el néha a fonalat valahol az előbbi pontok valamelyikénél?
Akár keresztény vagy, aki most ezt a blogot olvasod, akár nem, ha visszagondolsz az eddigi életedre és mindazokra a helyzetekre, amik a félelmeiden túlmutatva mégis megoldódtak, már megtapasztaltad azt, hogy Isten segített. Biztos könnyebb ezt egyszerűen a szerencsére, vagy szimplán más emberek jó indulatára fogni, de elhiheted, hogy nem a világegyetem “véletlenségeinek” sorozata állt a dolgok hátterében. Lehet ezen átlépni, félremagyarázni, de akár belegondolva elhinni is.

Végül, ezekkel a gondolatokkal, egy kicsit nyitottabb szívvel, olvad végig az összes versszakot!
Kell, hogy mindezekre emlékezzünk és jó lenne látni, hogy ennek az imádságnak a komolyan vételére is legalább annyira törekszik az ország, mint a modernizálásra.

[column size=one_half position=first ]

Isten, áldd meg a magyart
jó kedvvel, bőséggel,
nyújts feléje védő kart,
ha küzd ellenséggel;
balsors akit régen tép,
hozz rá víg esztendőt,
megbűnhődte már e nép
a múltat s jövendőt!

Őseinket felhozád
kárpát szent bércére,
általad nyert szép hazát
bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
tiszának, dunának,
árpád hős magzatjai
felvirágozának.

Értünk kunság mezein
ért kalászt lengettél,
tokaj szőlővesszein
nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
vad török sáncára,
s nyögte mátyás bús hadát
bécsnek büszke vára.

Hajh, de bűneink miatt
gyúlt harag kebledben,
s elsújtád villámidat
dörgő fellegedben,
most rabló mongol nyilát
zúgattad felettünk,
majd töröktől rabigát
vállainkra vettünk.

[/column]

[column size=one_half position=middle ]

Hányszor zengett ajkain
ozman vad népének
vert hadunk csonthalmain
győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
szép hazám, kebledre,
s lettél magzatod miatt
magzatod hamvvedre!

Bújt az üldözött, s felé
kard nyúl barlangjában,
szerte nézett s nem lelé
honját a hazában,
bércre hág és völgybe száll,
bú s kétség mellette,
vérözön lábainál,
s lángtenger felette.

Vár állott, most kőhalom,
kedv s öröm röpkedtek,
halálhörgés, siralom
zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virul
a holtnak véréből,
kínzó rabság könnye hull
árvánk hő szeméből!

Szánd meg isten a magyart
kit vészek hányának,
nyújts feléje védő kart
tengerén kínjának.
Balsors akit régen tép,
hozz rá víg esztendőt,
megbűnhődte már e nép
a múltat s jövendőt!

[/column]

 

 

FELIRATKOZÁS A BLOGRA

E-mailben kaphatsz értesítést az újonnan megjelenő cikkekről.

Következő cikk:

Csordaszellem

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Azért mégsem mindenki

Lavina

Mindenki

Mozista

Múlt nélküli emberek

Lavina

Egy hajóban utazunk?

Lavina

FELIRATKOZÁS A BLOGRA

E-mailben kaphatsz értesítést az újonnan megjelenő cikkekről.

Szabista! Blogazin ® A blogon szereplő tartalmak más helyeken történő publikálása csak az oldal, mint forrás megjelölésével engedélyezettek.

Kapcsolat
FELIRATKOZÁS A BLOGRA

E-mailben kaphatsz értesítést az újonnan megjelenő cikkekről.