Lépj kapcsolatba velem!

Feliratkozás

Lavina

Csordaszellem

Egy kifejezés, amit gyakran összekevernek a “csapatszellemmel”. Pedig nem ugyanazt jelentik.

A csapatszellem: mikor az emberek kisebb, vagy nagyobb csoportja valamilyen közös cél, vagy eszme érdekében törekszik, összefog, egymást segítve halad előre.

Szerintem ez nagyon jól hangzik, de nézzük, mit csinál az átlag ember a gyakorlatban.

Ma, ahogy a tv-t kapcsolgattam, valami értelmes műsort keresve, megálltam egy csatornán, ahol viselkedéskutatók munkájáról és veszélyhelyzetben lévő emberek reakcióiról volt szó.
Azt fejtegették, hogy bár szomorú tény, hogy a 2001 szeptember 11-ei terrortámadás(?) során mennyien odavesztek az ikertornyok összeomlásakor, nagyon sokan túlélhették volna, ha a veszélyt felismerve menekülni kezdenek. Utólagos vizsgálatok és vallomások szerint ugyanis sokan még befejeztek egy jelentést, megírták az épp elkezdett e-mailt, annak rendje-módja szerint lekapcsolgatták a számítógépeket, stb.
Ezzel kapcsolatban egy kísérletről is szó volt, ahol az alanyok teszt kitöltési feladatot kaptak egy teremben, ahova kis idő után füstöt szivárogtattak a szervezők. Mivel az alanyok közt beavatottak is voltak, akik nem különösebben reagálták le a váratlan helyzetet, az emberek kb. 90%-a a helyén maradt és csak akkor kezdtek el kivonulni a teremből, mikor az már teljesen megtelt füsttel. Most képzeld el ezt az esetet, valós tűzzel, talán kint már lángoló folyosókkal! Nem biztos, hogy mindenki élve jutott volna ki onnan, hiszen segítséget nem kaptak.

Szóval a csordaszellem.

Az ember társas lény, társasági lény és többnyire azt hiszi, ha mások is vannak körülötte, az már önmagában is biztonságot ad. Némileg igaz is lehet, de az érem másik oldala az, hogy sajnos be kell látnunk, az idő haladtával egyre inkább ellustulnak az emberek önállóság, találékonyság, egyéni gondolkodás terén. A megszokott kényelem és a sokféle tömeghatások miatt gyakran a többséghez igazodás, az átlagból ki nem tűnést érzik a sokan a legbiztonságosabbnak, vagy még inkább legegyszerűbbnek.
Ahogy korábban is említettem, a csapatszellemben egy a jövőben kitűzött, elérni kívánt CÉL mozgatja az emberek gondolkodását, és a tetteik a közösség érdekében születnek.

A csordaszellem esetében viszont mindenki csupán a jelenben él. Nem gondolkodik a helyzet felismerésén, megoldásán, arra várnak, hogy majd valaki lép, valaki megmondja mi legyen. Talán majd valaki tesz olyat, ami elég meggyőző ahhoz, hogy követésre érdemes legyen. És akkor majd megyünk utána, persze, csak ha mások is indulnak… Mert nem akarunk bohócot csinálni magunkból. De ki fog lépni, ha a csordában netán mindenki így gondolkodik?

Nem kezdek most példákat hozni, de egy kicsit magunktól is elgondolkodhatunk azon, vajon van-e olyan területe az életünknek, ahol pusztán a környezetünk, a körülöttünk lévők elvárásai, vagy beletörődés, hogy “mindenki így csinálja” – tart vissza minket attól, hogy változtassunk egy rossz szokásunkon, vagy továbblépjünk valamilyen káros szenvedélyből.

Pedig a döntési lehetőségeink felismerése és a (remélhetőleg helyes) értékrendjeink szerint való reakciók sok probléma elkerülésében segítene. Lehet, hogy egy apró bosszúságtól óv meg minket, de olykor az életünk is múlhat rajta.

Hívő emberként azt kell mondjam, ez a cikk nem csak egészségmegőrző, vagy munkavédelmi célzattal íródott, bár az élet megszámlálhatatlan területén igaz lehet.
A fizikai épségeden túl a lelki életed, a lelked sorsa is veszélyben van. Élhetsz csupán a jelenben, bízhatod magad a történések sodrására, de aki biztos túlpartot szeretne, az nem a sodrásra és az örvényekre bízza magát.

Lehet, hogy úgy érzed, te csak egy vagy a sokból, de boldog csak akkor lehetsz igazán, ha helyes CÉLjaid vannak, ha jó DÖNTÉSeket hozol, és azokban a közösségekben is, amikbe tartozol, TE leszel az, aki mer lépni, és jó irányt mutatni másoknak.
Legyél csapattag, biztass másokat is arra, hogy együtt gondolkodjatok, tudatosan, célratörően cselekedjetek, hogy mindenki, aki veletek tart ne csordaként, hanem valódi meggyőződésből tegye!

Nekem ebben a családom, a gyülekezetem és azon belül az ifjúságunk igen sokat segített, és emellett mindazok a tanítások, élettapasztalatok, amiket az ifjúsági konferenciákon, táborokban hallhattam előadóktól, vagy a társaimtól egyaránt. Hálás vagyok értük, és legfőképp Istennek, hogy ha néha botorkálva is, de tudhatom merre kell tartanom.

FELIRATKOZÁS A BLOGRA

E-mailben kaphatsz értesítést az újonnan megjelenő cikkekről.

Következő cikk:

Majd később

Ezt se hagyd ki:

Himnusz – újratöltve

Hozzászólások

Facebook

Legutóbbi bejegyzések

Kapcsolódó cikkek

DILLEMMÁIM A JÁRVÁNY IDEJÉN VISELKEDŐ EMBEREKRŐL ÉS SZOKÁSOKRÓL

Lavina

GDPR még nálunk is

Backstage

10 dolog, amitől jobbá válna a világ

Merengő

Versenyben maradni

Merengő

FELIRATKOZÁS A BLOGRA

E-mailben kaphatsz értesítést az újonnan megjelenő cikkekről.

Szabista! Blogazin ® A blogon szereplő tartalmak más helyeken történő publikálása csak az oldal, mint forrás megjelölésével engedélyezettek.

Kapcsolat
FELIRATKOZÁS A BLOGRA

E-mailben kaphatsz értesítést az újonnan megjelenő cikkekről.