Lépj kapcsolatba velem!

Feliratkozás

Lavina

Útmutatók az élethez (?)

Ha azt mondom: Coelho, mi jut eszedbe? Ha megkérdezem, ki Oravecz Nóra, vajon mit válaszolnál?

Azt hiszem, mára már elkerülhetetlen, hogy ne találkozzunk ezzel a két névvel valamilyen formában, és egyre többször.
Jelentem, Paulo Coelho könyvet már én magam is vásároltam, bár nem saját részre, hanem ajándékba ment.

Az ok, ami miatt ez a bejegyzés született, az az útmutatás kérdése az élethez. Közösségi oldalak terjedő idézetek és “szívbemarkolóan” romantikus kép-szöveg kombókon keresztül egyre inkább azt látom, hogy sok fiatal (persze főleg lány) lát bele e két ember soraiba is olyan mértékű bölcsességet, mintha világmegváltó felismerésekkel lennének tele.
Micsoda megvilágításba helyezik az éppen punnyadó, vagy szerelmi romjaiba dőlt életeket…
És olyan míves szavakkal, jól megszerkesztett mondatokkal teszik mindezt, hogy az olvasási élményük azt az apróságot is feledteti: többnyire egy fikarcnyival nem lettél okosabb, csak a már ezerszer hallott és unalomig ismételt közhelyeket tálalják szebb kidolgozásban. Gyakorlatilag eddig is tudtad, csak egyszerűbben mondtad volna el és most tessék fellángolni a választékos szóhasználatért!
Időnkként pedig a nagy “bölcsesség” ott áll talán egy korábbi, már magadévá tett jó tanáccsal éles ellentétben.

Évtizedeken át tanították nekünk, hogy

[alert type=white ]…ha igazán szeretsz valakit, harcolj érte! Ne engedd könnyen, mutasd meg, milyen fontos számodra![/alert]

Ám jön egy huszonéves, nagy élettapasztalatú Hölgy, és egyszeribe tizenezrek vallják, osztják:

[alert type=white ]”De ha elmegy, hagyd. Ha megteszi, fogadd el.
Aki elmegy, az nem a tiéd. Aki elmegy, az sosem ért ide igazán.
Majd jön olyan, aki fél percet sem tud lélegezni nélküled, mert annyira kellesz neki.”

– Oravecz Nóra –[/alert]

Nesze neked romantika, érzelmek és kötelékek. Tanulj meg továbblépni gyorsan, könnyen!
A szerelemről tanít, miközben az érzelmeid újbóli sorozatgyártására szavaz. Őszintén, ez még férfi szemmel is szomorú.

[divider]Az Oravecz / Coelho generáció[/divider]

Paulo Coelho

Paulo Coelho

A fentiekből azért talán érezhető, hogy nem csupán Nóra és Coelho munkásságára próbálom kihegyezni a mondandómat. Nem is tehetném, hiszen úgy gondolom, mindkettejüknek meg van a maga értéke. Mégis, a gond sokszor talán csak az, hogy erről a fontos tényről feledkeznek meg olyan sokan: amit írnak (legyen az könyv, vagy blogbejegyzés), az “csak” irodalmi termék, semmi más.
Szépen hangzik, hatással van gondolatra és érzelmekre, ahogy annak lennie kell, ha sikeresek, népszerűek akarnak lenni.
Olvasási, gondolatébresztési élményt adhatnak, de egy életet… a saját életed, a körülményeiddel-, jellemformálódásoddal-, talán kemény élettapasztalati harcaiddal tarkított életedet nem olyan emberek sorai fogják megoldani, akik talán sosem érezték át azt, amit Te.

Oravecz Nóra

Oravecz Nóra

Nem beszélve arról, hogy ha a mondanivaló kis plusz többletéért kapsz egy adagot az okkultizmustól kezdve más vallási irányzatokig mindenféléből…
vagy a blogger hölgy részéről szerelmi tanácsok tömkelegét, csak hogy megreformálja a férfiakról alkotott véleményedet, miközben az egészből az sül ki, hogyan legyél erős, határozott, de kötelékekről akár könnyen le is mondó
büszke szingli, (csak mert Ő az)…

Nos, nem tudom mennyire követendő példák ezek.


[divider]Általánosságban a netes bölcsességekről és romantikus idézetekről[/divider]

A mindennaposan észlelhető jelenség manapság az, hogy a “bölcs mondások” divatja a tetőpontra hág. A hangzatosan semmitmondó szövegek eredete sokszor már eleve kétséges, hiszen a legtöbben már nem is ismert és elismert szerzőktől olvasott könyvekből másolják be a kiragadott mondatokat. Nem, mert a többség már nem olvas. Könyvet legalábbis alig, a szöveges információk tucatlapokból, blogokról, közösségi oldalakról származnak, amiket boldog-boldogtalan szerkeszthet. A legszebb az, mikor az élet nagy igazságait a vélhetően fiatalkorú, a sulit és a nyelvtantanárt melegebb éghajlatra kívánó embertársaink osztják rendületlenül, miközben négy szóból hármat helyesen sem tudnak leírni. A negyediket meg kisbetűvel írják akkor is, ha egy névről van szó 🙂
Régebben írónak, újságírónak, kommunikációs szakembernek kellett volna lenned ahhoz, hogy tömegeket érhess el a mondanivalóddal. Ma elég egy 5 perces regisztráció és a tinibölcsességektől kezdve a kamu sztorikig bármit megoszthatsz és elhitethetsz az emberekkel.

Az enyhén bő lére eresztett mondandóm után azért a lényeg szerintem minden olvasóban leülepedett.
Én elhiszem és tiszteletben tartom, hogy valakik rajongásig szeretik a kis- vagy nagy emberek hangzatos mondatait, netán szerelmi életről szóló írásait.

Abban viszont biztos vagyok, hogy ahogy a romantikus filmek többsége is a meseszerű történetekkel veszi hatása alá az erre fogékony nézőket, többnyire életidegen, a valóságtól elrugaszkodott, késő-gyermekkori hercegkisasszony/cselédlány herceg/szegény fiú szabadon választott sablon-kombinációs meséjére épülnek, úgy az érzelmi tanácsadó könyvek is az élményen keresztül egyszerűen csak olvasót, vásárlót, az író tükörképét akarják formálni belőlünk.

[alert type=red]Tanulságképpen:

Coelho és a többi író is MŰVÉSZ, és nem tanító, mint ahogy Nóra is BLOGGER és könyvszerző, aki élete korai éveiben saját maga is az útját keresi, NEM pedig feminista VEZETŐ, aki után ész nélkül kellene menni.[/alert]

FELIRATKOZÁS A BLOGRA

E-mailben kaphatsz értesítést az újonnan megjelenő cikkekről.

Következő cikk:

Az emberiség mocskai

Ezt se hagyd ki:

Piros lámpás poszt

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Amikor lepereg előtted életed filmje

Ezt Neked!

Versenyben maradni

Merengő

FELIRATKOZÁS A BLOGRA

E-mailben kaphatsz értesítést az újonnan megjelenő cikkekről.

Szabista! Blogazin ® A blogon szereplő tartalmak más helyeken történő publikálása csak az oldal, mint forrás megjelölésével engedélyezettek.

Kapcsolat
FELIRATKOZÁS A BLOGRA

E-mailben kaphatsz értesítést az újonnan megjelenő cikkekről.