Te is tudod, én is tudom: egy állami rendezvényen szem nem maradhat szárazon.
Ami ezzel kapcsolatban aggaszt, hogy ez manapság már nem a meghatódottság-, sokkal inkább a fájdalom könnyei és a tekintetekbe folyó vér miatt igaz.
Sajnos, de magával értetődő a tény, hogy a rendezvényeink miértjei, mondanivalói szinte kivétel nélkül háttérbe szorulnak, ha ott aktív, vagy kár csak passzív résztvevőként politikus is megjelenik. Október 23., Nemzeti ünnepünk. Idén sem csak a naptárban piroslott.
Korábban azt mondtam, nem szeretek politizálni. Ez továbbra is igaz, azzal a kiegészítéssel, hogy bár az utóbbi időben ezt aktívan cáfolni látszottam az itt-ott felbukkanó írásos reakcióimmal, azért ezt továbbra sem jó kedvemből teszem.
Az ’56-os forradalom idei, Kossuth téri megemlékezésének története már a csapból is folyik, ezért annak részletes ismertetésébe nem mennék bele. Az utólagos viszhangok, különösen a reflektorfényben tetszelgő személyek nyilatkozatai, sérelmei, vádaskodásai azért rendesen elindították bennem azt a bizonyos lavinát, ami a kategória címe is itt a blogon.
Mindenki azzal az indokkal hőbörög, hogy szabad országban élünk, így hát joga van a szabad véleménynyilvánításhoz is. Ez így igaz. Csak kevés. Mert akik a legjobban döngetik a mellüket, azok ezt mások kárára teszik.
Nem vagyok jogász, de egyszerű polgárként is emlékszem valami olyasmire, hogy a jogainkat csak akkor és olyan mértékig gyakorolhatjuk, amíg azzal másokat nem korlátozunk a szintén szabad jogaik gyakorlásában.
Pontosan ezért (és a tőlem telhető kulturált formát megtartva) igyekeztem hát idén oda tenni a szabad véleményem nyilvános megjelenésekben is. Dokumentálom őket itt a blogon is, mégpedig kettős célból. Egyrészt így azokkal is megoszthatom, akik nem közvetlen ismerőseim, másrészt legalább itt nyomuk marad majd a későbbiekben. A Kétfarkú kutyapártos sztoriból okulva könnyen, gyorsan, nyomtalanul el tudnak tűnni az érintetteknek nem tetsző bejegyzések (Lásd: ITT).
Az „igazmondó” Juhász
Juhász Péter
„az Együtt párt alelnöke, V. kerületi önkormányz
A nagy bukta az ő sztorijában, hogy ez a füttykoncert párszázas résztvevő brigáddal is kiterjedt a lengyel miniszterelnök beszédére, valamint mindkét ország himnuszára is. Igen, a Magyar Himnuszra is, pedig ők annyira nagyon magyarok, hogy csak na. Tagadják, szerintük nem tettek ilyet, de ez a tagadás ilyenkor szinte várható. A tények viszont makacs dolgok, mint ahogyan a többezres tanúk sokasága és a videós rögzítés is. Hozzászólásban én is odatettem a magamét, amire a hívei közül is ugyanazt a begyakorolt, sablon reakciót kaptam, hogy ők csak Orbánt fütyülték, az ő hazugságokkal teli beszédét. A legszebb a történet vége. Ez az ember perel. A Miniszterelnökséget. Hogy miért? Mert szerintük ők nem rendbontók voltak, csak tüntetők és a hely és az időpont tökéletesen alkalmas volt Orbán Viktor személye elleni ellenszenvük kinyilatkoztatására. Az álláspontja és a hozzászólások itt megtekinthetőek:
Ami miatt igazán ki voltam akadva, hogy egy ilyen párt és annak vezetője miért nem volt inkább mélységes csendben ezen a napon? És egyáltalán, az a maroknyi megvezetett elme, akik őket támogatják, tisztában vannak egyáltalán vele, hogy ki is ez az ember? Kit követnek?
[divider]Az Együtt Párt néhány nagy célkitűzése:[/divider]
Igazi, szerethető közösségű Magyarországot szeretne, a politikai bal- és jobboldalt egymással kibékítve.
Attól tartok ez a mostani akció után gyönyörű álom marad. Legalábbis részükről.
Átláthatóbb politikát szeretnének. Valódi, nyilvánossá tett költségvetéseket, szerződéseket, vagyonnyilatkozatokat stb.
Csak kuncogni tudok ezen. Ilyen vezetővel az élükön ez kifejezetten röhej. No nem azért, mert ne lenne jogos a kérésük. És végül is Juhász úr már hagyott (?) maga mögött annyi fantomcéget, hogy elhihetjük, tudja miről beszél, amikor az átláthatóság fontosságát hirdeti.
Normális magyar fiatalságot, megreformált oktatással történő felnevelést akarnak, ahol minden gyermekben tisztázódnak a felelősségteljes értékei, értékrendjei.
Elolvadok. Tényleg remek ötlet! Remélem azonban, hogy nem a legutóbbi vonalon indulnak el, ugyanis a reményteljes fiatal generáció előtt nem igazán tartom példának azt az embert, aki marihuánát termesztett otthon, majd fel is jelentette saját magát, hogy legyen egy drogos ügy, amin keresztül a füvezés legalizálását szorgalmazhatja.
Aki ezekkel egyetért, szerintem inkább tűnjön el a közéletből szépen, gyorsan, csendben! Együtt.
A feledékeny történész
Ő a másik „személyes kedvencem” az ünnepi balhé kapcsán. Ungváry Krisztián a becsületes neve és polgári foglalkozását tekintve történész, munkahelye pedig az 1956-os Intézet. Ha valaki, hát ő biztosan sokat tud a forradalomról, arról, hogy kikről, miről szólt, dicsőséges-e ez hazánknak és milyen áron vált valóra a magyar történelemben és érdemes-e évente egyetlen napig csendben megemlékeznünk róla.
Szívesen el is beszélgetnék vele ezekről, de nem teszem. Hogy miért? Mert őt a fentiek kimondhatatlanul nem érdeklik. Kifejezte ezt igen magával értetődően, ugyanis a fentebb említett Juhász birkái közé állt, teljes mellszélességgel. Igen, egy kifejezetten ’56-szakértő történész az év egyetlen, pont erről a napról szóló ünnepén szépen elsípolgatott, amiért (tényleg!) sajnálatos módon valaki meg is legyintette úgy, hogy vére csordult. Írtam neki is, mert miért ne. Gondoltam, mint intelligens ember, aki ráadásul saját bevallása szerint is mindig nyitott a vitára, talán mond egyetlen épkézláb indokot a tettére.
Az üzenetem:
[alert type=white ]”Sajnálatos, ami Önnel történt, nem lett volna szabad. Az viszont még inkább szégyenteljes, hogy a témában avatott emberként, állítólagos értelmiségiként az Ön számára inkább volt 23-a tüntetés (egyébként nem, csak rendzavarás, de gondolom Önnek nem kell ilyen fogalmakat megmagyarázni), mint megemlékezési Nemzeti ünnep. Az ünnepet és saját hírnevét tiporta sárba, önként.”[/alert]
A tőle kapott válasz:
[alert type=red ]Nem az ünnepet fütyültem le hanem Orbán Viktor hazugságokkal teli beszédét – a program ennél jóval hosszabb volt, de akkor hallgattam, vagy esetleg a himnuszt énekeltem. Ez pedig egy pártpolitikai rendezvény volt és nem egy sima emlékrendezvény.[/alert]
Nos, ez az ember vagy nem ezen a földön él, vagy fogalma sem volt, milyen napon és hol vett részt éppen, vagy csak simán befüvezett a fentebb említett cimborájával, de ebben a válaszban egyetemi szintű logika nélkül is hibádzik valami.
„Nem az ünnepet fütyültem le hanem Orbán Viktor hazugságokkal teli beszédét”
Meg merem kockáztatni, hogy a sípolás sokkal inkább zavarta a rajtuk kívüli, megemlékező tömeget, mint a célszemélyüket. Már csak a távolság miatt is.
Másrészt, vajon mit hazudhat egy miniszterelnök, amikor épp nem a saját fikcióiról, hanem történelmi, tényszerű eseményekről oszt meg gondolatokat?
Harmadrészt pedig a himnuszok füttykoncertjét tagadni nem lehet. Egy kicsit játszunk el a gondolattal és vegyük azt az ő számukra mentő logikát, hogy a himnuszokba azért sípoltak bele, (jó fej leszek: véletlenül!!!), mert nem hallották a saját zajuktól, hogy elkezdődtek. Ha viszont ekkora lármát tudtak csapni, honnan veszik, hogy amit hallhattak (volna) Orbán Viktortól, az hazugság volt?
„Ez pedig egy pártpolitikai rendezvény volt és nem egy sima emlékrendezvény.”
Szeretném ez úton is kérdezni, ezt vajon honnan vehette?
És ha nem a Kossuth téren, akkor hol volt az emlékrendezvény?
És ha máshol volt, akkor nem illett volna-e ott lennie a kedves ’56-oskámnak?
És ez a nemzeti megemlékezés hogy szólhatott volna pártpolitikáról, mikor 1956-ban a Fidesz (de még Orbán Viktor is) sehol sem volt?
És egyáltalán, miért ír olyat magáról, hogy „Nyitott vagyok a vitára, hibáim belátására, de ezt úgyis tudják akik ismernek.”, ha ezt mégsem teszi. legalább utólag. Legalább akkor, amikor ezrek hívják fel rá a figyelmét…
A fenti kifakadásaim után már érthetitek, miért nevezem őket Múlt nélküli embereknek.
E-mailben kaphatsz értesítést az újonnan megjelenő cikkekről.
