KOMMENTBÖJT – A DIGITÁLIS DETOX, VAGY VALAMI HASONLÓ

Böjt

Azt hiszem erről a szóról általában az egyházi ünnepekkel kapcsolatos ételmegvonás jut a legtöbb ember eszébe. Ha utánaolvasunk a Wikipédia szócikk szépen részletezi, a kereszténységen kívül mennyiféle más (politikai, spirituális, stb.) vonatkozása létezik még. Egyesek egyszerűen csak önsanyargatásnak tartják, ami fizikai értelemben, lényegében igaz is.

Önsanyargatás? Igen. A böjt során valamilyen szigorú szabály és időtartam szerint megvonsz valamit magadtól. Legyen az evés, ivás, vagy bármilyen más olyan tevékenység, ami szükséges, vagy csak te érzed nélkülözhetetlennek. Amikor valami fontos kezd hiányozni, az ember felélénkül, érzékenyebbé és észlelőbbé válik. Tudatos rákészüléssel, imádsággal, önfegyelemmel beindulhat az emberben egyfajta leltár, amiben erőteljesebb megvilágítást kapnak a hiány mellett megmaradt dolgok és a már egy ideje már háttérbe szorított, tényleg fontos hiányok betöltésének igénye.

Amikor eljutsz arra a pontra, hogy az életed tényleg fontos részleteit és pótolni valóidra tudsz valóban koncentrálni, akkor éred el a böjtöd célját.

Ha étkezési böjtöt tartasz, annak egészségügyi jótékony hatásai is lehetnek. Ha viszont valamilyen kedvelt tevékenységre mondasz a vágyaiddal ellentétesen nemet egy időre, talán még arról a tevékenységről is kiderül, hogy szükséges-e egyáltalán, vagy nem vont-e el túl sok időt, energiát az életedből.

Akkor hát konkrétumként jöjjön az én böjtöm és a hozzá fűzött reményeim

Nos, az én esetemben a Facebookon történő kommentelés az, amit egy időre hanyagolnom kell. Hogy miért?

Nem érdekel mások véleménye?
Dehogynem.
Nem mozgatnak meg bennem semmit?
De még mennyire!
…vagy ne tudnám megfogalmazni, hogy épp mi nem tetszik abban, amit írtak?
Na épp ez az. Pontosan ezért tartok itt.
Azt vettem észre magamon, hogy ez a „szabistaság” túlságosan jól működik, de nem csak bloggerként, itt a „kifakadásra kijelölt helyen”, hanem már a magánéletben is. Mindenhol.

Ez valahol persze jó, mert jelenti azt is, hogy nem fásultam bele a rohanó világba, nem hagyom, hogy az éppen aktuális vélemény, vagy agymenés-trendek sodorják a gondolataimat és döntéseimet.
Más részről viszont hátrány, mert a nagy „igazságérzet”, meg a „tegyük helyre a dolgokat”-kényszer annyira fel tudnak spanolni már napközben is, hogy kezdtem úgy érezni, kizökkentenek a higgadt és felelősségteljes életvezetésből. Már szinte vártam az alkalmat, hogy jól megírhassam a véleményem egy felháborító cikkre, vagy annak egy hozzászólására. Arról nem is beszélve, hogy ha ezen már túl voltam, persze, hogy érdekelt mások reakciója a nagy megmondásomra. Aztán azokra is írni kellett valamit, mert hát nem vagyok egy beszari alak, aki nem meri megvédeni az álláspontját.
Érzed azért te is, hogy hova vezet mindez. (?)

Kommentböjtölök. Amikor ezt eldöntöttem, csak annyi volt biztos, hogy egy ideig a társasjátékos csoportok kivételével (majd később visszatérek rá, miért) semmilyen cikk, megosztás, Facebook bejegyzés alá nem írok hozzászólást. Se pro, se kontra. Erőt kell vennem magamon, hogy kimaradjak belőle.
Mondhatnám, hogy azzal az indokkal, hogy kisemberként úgysem változtatok a világon, bármit is mondok, de ezzel továbbra sem értek egyet. Egy következő cikkemben pont erről fogok részletesebben elmélkedni. Viszont azt mindig észre kell venni, amikor már nem a jószándék ad lendületet az ember megnyilatkozásainak, hanem a lendület már magával ragadott és egyszerűen nem tudsz, talán nem is akarsz leállni.
A határidő megállapítása már így menet közben történt. Kellett ez a biztos pont már csak azért is, mert a kommentböjtöm első hetén már vagy fél tucatszor el is buktam. Nem írtam nagyokat, semmi provokatív, de az elveket máris sértettem és ez így nincs jól.

Szóval a határidő: október 30. 23:59:59

Igen, egy hónapot adtam magamnak, hogy kicsit lecsillapodjak a közvetlen kommunikációkban. Nincs hozzászólás, nincs konfrontálódás. Szépen csendben olvasok, tudomásul veszek és ha kiírni valóm támad, azt itt a blogon teszem meg. Legalább jobban felpörgetem az eddigi ritkább publikálás helyett. Jééé, tényleg! Látod, máris hasznosabb dolgokra fordítom a Facebook-on elpazarolt írogatós energiáimat.
Megy ez, csak akarni kell.