Mi is az a DINK?

A DINK rövidítés a „Dual Income, No Kids” kifejezésből származik (dupla jövedelem, gyermek nélkül). Olyan életstílust jelent, amelyben a pár mindkét tagja dolgozik, de nem vállalnak gyereket. Az életmód előnyei közé tartozik a nagyobb rugalmasság, az idő és a pénzügyi szabadság, valamint az életcélok tudatosabb megfogalmazása. Az Egyesült Királyságban egyre több pár választja ezt az életstílust, mivel a gyermekvállalás időpontjának eltolódása, az anyagi okok vagy éppen az életcélok tudatosulásának elhúzódása miatt a párok egyre inkább halogatják a gyermekvállalás időpontját, egy részük pedig teljesen le is mondott róla. A DINK életmód általában olyan családok leírására használják, ahol egyik félnek sincsen gyermeke, sem közös gyermek, és mindketten fizetett munkát végeznek. Az életmód előnyei közé tartozik a nagyobb rugalmasság, az idő és pénzügyi szabadság, valamint az életcélok tudatosabb megfogalmazása.

Két dolgot ki is emelnék ezzel kapcsolatban:

1. Mindkét fél fizetésért dolgozik. Tehát nem keverendő össze azzal, amikor az egyikük kitartott fél, vagy nagy ráértében végez valami tessék-lássék „munkát”, igazából csak az időt elütve.
2. A DINK párok olyan párok, akik szándékosan nem vállalnak gyermeket. Lehetne nekik, de erről tudatosan mondanak le a saját céljaik, terveik érdekében.

Milyen előnyökkel járhat ez számukra?

IDŐBEOSZTÁS
Csak egymáshoz és a szervezett programjaikhoz kell igazodniuk. Hazaérve, ha nincs más dolguk, pihenhetnek aktívan vagy passzívan, bármikor eljárhatnak moziba, színházba, szórakozóhelyekre. Szabadabban döntik el, hogy mikorra érnek haza, meddig tarthat akár egy másnaposság is… szóval ennyiből érezhető a lényeg.

MUNKA
Csak akkor kell táppénzre menni, ha maguk vagy a párjuk miatt ez indokolt. Nincs kéthetente megbetegedő pici és már az év első felében elfogyó szabadságnapok. A túlóra is jobban belefér, ha szükséges, hiszen felnőtt a felnőtthöz alkalmazkodik.

ANYAGIAK
Az életstílus megnevezése alapján igazából most beszélünk az egyik legfontosabb előnyről: dupla fizetés csupán két emberre oszlik el. Nincsenek párhavonta kinőtt kisruhák, eltört, megunk, pótolni való játékok, beiskoláztatás, stb. Minden pénz kettejüké, és úgy osztják be a számlák/szórakozás/megtakarítás háromságban, ahogy akarják.

A fentiek alapján nagyjából körbeírtam mindazokat a szempontokat, amik kényelmi, vagy talán anyagi biztonsági okokból arra motiválnak párokat, hogy inkább kettesben akarjanak maradni és nem szándékoznak gyermeket nevelni. Egyeseknél akár az is megfogalmazódhat, hogy egyébként sem szereti a kicsiket és valószínűleg rossz anya/apa lenne belőle, mert csak nyűgként tekintene arra a sok gondoskodni való évre, ami várna rá.

Te is közéjük tartozol? A nagy nyilvánosság előtt már egyszer kifejeztem és kaptam is érte hideget meleget: de igenis tiszteletben tartom az ilyen párokat! Lehet hogy egyeseknek ez fura, de szerintem teljesen rendben van, ha valaki még véletlenül sem szeretne gyereket és csak maguknak szeretne élni. Aki ezt így meg tudja fogalmazni és becsülettel meg is éli, az szerintem egy rendes és gerinces ember.

Viszont van pár dolog, amit sokakkal együtt kérem, hogy ők is tartsanak tiszteletben!

NE ÖLJ!
Személy szerint az egyik legfőbb kérésem, hogy ha már ilyen életmód mellett döntöttél, akkor igenis tegyél meg mindent annak érdekében, hogy tényleg ne legyen gyereked! Egyetlen ártatlan gyermek sem érdemli meg, hogy abortusz áldozata legyen, mert hoppá, becsúszott… Ha megszületnek, nem azt érdemlik, hogy egy életen át mellőzöttnek, koloncnak érezzék magukat, akik ha testileg nem is, de lelkileg biztosan kínokat élnek át egy kelletlen szülő mellett.

NE IRIGYKEDJ!
Az egyik legpimaszabb dolog, ami közösségi médiákban is tetten érhető, amikor valamilyen családi kedvezményről, juttatásról van szó és kettesben élő párok valamelyik tagja egyből vagdalkozik, hogy „mindig csak a gyerekesek kapnak sokat”, „aki nem szül az már nem is számít embernek ebben az országban” és még sorolhatnám. Igen, tudjuk, ők is befizetik az adót. De nem járulnak hozzá az ország gyarapodásához, fennmaradásához, nem gondoskodnak utódokról, nem vállalnak olyan nehézségeket, amik a gyermekvállalás velejárói. Amikor a családoknak adott forintokat sajnálod, akkor számold össze a bulikra, mozikra, élménykajálásokra, neked jutó több kirándulásra szánt összegeket és békélj meg velük!

ÁLLATI JOGOK
Az előző bekezdésben szándékosan emeltem ki a család fogalmát. Igen, én is úgy gondolom, hogy két felnőtt, társként együtt élő ember, legyen az házasságban vagy élettársi kapcsolatban, még nem számít családnak. Nem család, hanem pár. A család az első gyermek születésével kezdődik, viszont akkor is család marad, ha megcsonkul egy szülő elvesztésével.
És hogy jöjjön a lényeg is: bármilyen cuki kutyát, macskát, agámát stb. neveltek otthon, ő nem a gyereketek. Szeretheted, becézheted, alhat az ágyatokban, kaphat pizzát, fagyit, vagy amivel csak el akarod rontani, de kérlek ne várd el a külvilágtól, hogy ezt a fajta gondoskodó kapcsolatodat mások gyermekneveléssel egyenértékűnek tartsák! Nem az.
Szoktam mondani, hogy néha azért vagyok bunkó, hogy másnak ne kelljen. Igen felháborító, mikor kényeskedő emberek kikérik maguknak és azért csinálják a fesztivált szálláshelyeken, éttermekben, boltokban, mert a kis kedvencüket nem vihetik be oda, ahova állatokat nem szabad. Teljesen mindegy, hogy a kis burokban, amiben éltek, őt a gyerekednek hívod-e, és magadat Anyucinak, Apucinak titulálod, az a blöki bizony továbbra is egy kutya marad és igaz ez minden táskacirkálóra is.

Szóval arra kérek mindenkit, hogy tényleg tartsuk tiszteletben egymást! Nem kell gyalázni valakit azért, mert magának akar élni, de el kell fogadni, hogy ha más-más életstílus más-más következményekkel is jár és azt is, ha bizonyos dolgok mindenkire érvényesek!

The post Nyílt levél a DINK-eknek first appeared on Szabista! Blogazin.

A Semmelweis HELP-et két éves munkát követően június 14-én mutatták be a nagyközönségnek. Az applikáció mától ingyenesen letölthető az AppStore-ból és a Play Áruházból is, illetve elérhető http://help.semmelweis.hu címen. A fejlesztés egyetemi forrásból, és a Richter Gedeon Nyrt. támogatásával valósult meg.” (forrás: semmelweis.hu)

Kisgyermekes édesapaként úgy gondolom, hogy minden valódi segítség jól jöhet. Lehetünk bármilyen magabiztosak nyugalmi állapotban, azért ha az éjszaka közepén derül ki, hogy beteg a gyermekünk, nem árt ha van szakértő segítség legalább a kezdeti lépésekhez. Ott ugyan nem tartunk, hogy orvost is helyettesítsen egy applikáció, de vélhetően pontosabb diagnózist ad, mint a legtöbbünk egészségügyi tudása. Online eddig is sok okosság állt rendelkezésünkre, de mindannyian tudjuk, mennyi dezinformáció jut el hozzánk, amikor rákeresünk valamire. Kis túlzással az összes tünet jelenthet rákot is, ugyebár…

Regisztráció után létrehozható egy-egy profil a gyermek(ek)nek és ebben későbbiekben is visszanézhetőek a rögzített tünetek, betegségek. Bővebb tájékoztatást a fent említett honlapon találsz, illetve az alábbi gombok segítségével letöltheted telefonra, tabletre, vagy a böngésződben:

The post Semmelweis HELP – segítség a zsebedben first appeared on Szabista! Blogazin.

Ha ismered a filmet, olvass tovább, de ha nem, kérlek feltétlenül nézd meg először, mert lentebb a véleményem következik az alkotásról.

Nos, akkor jöjjenek a reakcióim is, pontokba szedve.

Halak és más egyebek

A hasonlat, miszerint az oktatásban lévő gyermekek közt akkora különbségek lennének, mint a halak és a fára mászni is képes állatok közt, már alapvetően bukta.
A gyermekek képességeik nagy részét tanulás útján szerzik. Azt, hogy miben lesznek zsenik és mikben teljesen analfabéták, az örökölt tehetségeken kívül az oktatásban kapott tudással érik el.
A halnak esélye sem lenne fát mászni a legjobb tanárral sem. Úszni viszont tanulás nélkül is tud. Szóval a hasonlat alapján meg kellene ragadnunk az örökölt érdeklődési területeknél és semmi plusz nem lenne szabad erőltetnünk.
Igen, tudom, hogy az idézet Albert Einsteintől származik, de nem hiszem, hogy ilyen konkrét témára gondolt volna közben. Sokkal inkább hangzik általános, egymás megítéléséről szóló rövid példázatnak.

Más részről azt gondolom, hogy a halról az élete első percétől tudni lehet, hogy hal és nem kellenek próbák ahhoz, hogy tőle idegen dolgokról megállapíthassuk, hogy nem való neki.
A gyermekek viszont kezdetben nem különböznek egymástól úgy, mint egy ponty a mókus mellett. Kellenek a fák, a tavak, kellenek a kihívások és a határok feszegetése ahhoz, hogy felderítsük a neki való fejlődési irányt.

Kreativitás és egyediség

Megölték őket? Ez azért érdekes és egyben meredek megállapítás, mert épp régebben voltak kevesebben a tehetségesek és művészek. Épp ettől volt különleges művésznek lenni, még ha sokakat csak jóval a haláluk után is ért utol az igazi elismerés.

Manapság viszont tele van a világ elképesztőbbnél is elképesztőbb tehetséges fiatallal a művészetek, sport és mindenféle kiválóságok területén. Manapság már szinte nem is olyan nagy dolog „jónak” lenni valamiben, már csak akkor figyelnek fel rád igazán, ha különlegesen jó vagy. Szóval? Megölte az iskolarendszer ezt a lehetőséget?

Modern iskolarendszer mint ősi szervezet

Öngól. Jó lenne eldönteni, hogy most az a baj, hogy régi és tegyük hozzá, jól bevált hagyományokat is ápol, vagy hogy gátakat szab?
Én úgy látom, az oktatási rendszerben a legnagyobb hibákat épp azok vétik, akik hozzáértés nélkül próbálnak beleújítani, új szabályokat lefektetni. A régi módszereken az élet számos területén ténykedő ember nőtt fel, de a mai új módi sokkal inkább veszi el a nevelés / nevelhetőség lehetőségeit.

A fegyelem és tisztelet alapvető kellene, hogy legyen egy iskolában, mégis a lázadó gyermekek vannak felbuzdítva azzal, hogy nem korlátozhatóak a „kis lelkiviláguk miatt”, de a pedagógus a felelős mindenért, amit tesz, vagy nem tesz a nebuló (?).

Modern és ősi cuccok közt tényleg óriási a különbség, de ettől függetlenül vannak alapok, amikre a kezdetektől fogva építenek az alkotók. Az autók rengeteget fejlődtek 150 év alatt, de a kalapács most is kalapács maradt.
Ezen el szabad gondolkodni, mit jelent.

A jövőre készítenek fel?

Kétségbe lehet vonni, de szeretném megkérdezni: a jelent minek köszönhetjük? Nem élünk-e a 150 évvel ezelőtthöz képest elképzelhetetlenül túlszárnyalt jövőben? Miért ne készítene a jövőre a jól bevált oktatás, ha az eddigi jövő eredményeit is a vádolt rendszerből kikerülők kalapálták össze?

Osztályozás

Ez valóban elgondolkodtató. Az iskolai osztályozásról tényleg azt gondolom, hogy egyszerre jó és rossz hatással is lehet a diákra. Szerintem ez az egész iskolarendszeri kétségbe vonós mizéria simán leszűkíthető lett volna erre az egyetlen témára.

Hiszem, hogy mindenkinek szüksége van arra, hogy alapvető ismeretekből alapvető szintre jusson, hogy legyen fogalma a világ működésének alapjairól.
Azzal viszont tényleg nem értek egyet, hogy olyan teljesítménykényszerben éljenek a diákok, ahol mindenből ötösnek kell(ene) lenni és aki ez alatt teljesít, az már a „rossz” bizonyos árnyalatú lépcsőfokán áll.

Azt gondolom, a jegyeknek valahogy ezt kellene jelenteniük:

5.) Ez igen! Kiváló vagy, látszik, hogy van hozzá érzéked. Érdemes lenne még többet foglalkoznod vele.

4.) Nagyon jó és bőven megfelelő, ha nem akarsz különösebben erre építeni, de a hétköznapokban a toppon leszel a témában.

3.) Alapvető ismeret. Nem szégyen, nem is büszkeség. Alap.

2.) Alapvető ismeret hiányosságokkal. Ettől még nem dől össze a világ és nem ciki, de tudnod kell, hogy ilyen jellegű témákban szükséged lesz valakire, aki jobban tudja.

1.) Lusta voltál. Ennél még akkor is többet kell tudnod, ha soha az életben nem akarsz többet foglalkozni vele.” Ne téged adjanak már el a piacon.”

Nos, ehhez képest vannak, akik már négyessel is alig mernek hazamenni, mert ténylegesen van mitől félniük. Mert otthon megkapja, hogy a „szomszéd Pistikének bezzeg ötös lett”.
A hiba szerintem ezekben a szülői elvárás-készülékekben van.

Mindenre ugyanaz a gyógyszer

A lényeg tehát az erősségek felderítése. Nem igazán értettem tehát, hogy hangzatos és közhelyes hasonlatok puffogtatásán kívül mire volt jó ez a mindenre ugyanazt a gyógyszert felíró orvosi példa? Az általános iskolát például sokkal inkább diagnosztizálónak tartanám, ami felderíti a lehetőségeket.

20 diák ugyanazt az oktatást kapja? Ezért vannak szakok az általános iskola után.
Senki nem kényszeríti a különböző jártasságú fiatalokat arra, hogy egész tanulási idejük alatt sablon szerint okosodjanak. Sok szakiskola létezik, sokféle szakkal, főiskolák, egyetemek. Okos és jól képzett emberként lépnek ki a padok közül. Sokkal nagyobb baj az, ha ezt nem tudják, nincs hol, vagy csak igazi megbecsülés nélkül tudják hasznosítani.

Az utóbbi időben legalább ekkora problémát jelentett az is, hogy létszámhiányok vannak bizonyos szakmákban. Nem azért, mert a szigorú rendszer nem engedte a lurkókat oda képezni, hanem mert divatszakmákká avanzsáltak időnként irányokat és olyan túlképzések lettek pl. informatikusokból és óvónőkből, hogy máshol lecsappant a létszám.

Politikai tanterv

Az egyetlen dolog talán, amiben egyetértek. Azt sosem értettem, hogy az oktatással kapcsolatos döntéseket miért nem olyan felelős tábor hozza meg, amelynek tagjai mindannyian ismert és elismert pedagógusok, akik nem csak elméletből, de pályájuk során belülről, gyakorlatból is ismerik az iskolai életet (?).

Azzal viszont nem értek egyet, hogy az oktatás minősége kifejezetten a pedagógusok fizetésének mértékétől függ. Amikor az orvosi ellátás színvonalát látjuk csupán pénz kérdésnek (és ez alatt nem a felszereltséget, hanem az alapvető emberi viselkedési modort értem), akkor az valahogy sokkal egyértelműbb, hogy nem helyes. És most mondok egy meredeket. Amikor a focistákról (sem) hisszük azt, hogy több pénzért jobban játszanak, akkor ezt miért pont a tanároknál vonjuk kétségbe?
Ha egy pedagógus a fizetése alacsonyságát a rá bízott diákok tanításán bosszulja meg, akkor ő a legnagyobb hiba a gépezetben.

Szerencsére van azért pálda rá, hogy ezeknek nem kell összefüggniük.

Durva tesztek

Mi abban a durva, hogy előre kész válaszok közt kell megkeresni a helyeset? Így még az is rátalálhat, akinek magától eszébe sem jutott volna, de mégis ráismer.
Ha már vádaskodni akarunk, ne túlzásnak, inkább gyengeségnek kellett volna neveznie a teszteket, hiszen esszét írni, na az a nehezebb. Megfogalmazni valamit, abban van a kreativitás is, amit mindvégig hiányol az „ügyész úr”.

Személyre szabott élet

Azt mondta, mindenki más, mindenki különbözik. Akkor hogy lehetne mindent személyre szabottan adni? A különböző a különbözőnek?
Példaként említi a járműveket, az egészségügyet, a Facebook-ot, de ezek mindegyike azért létezik és működik, mert az elődök megfogalmaztak törvényszerűségeket, a megalkottak szabványokat, amik alapján alkotni lehet működő dolgokat.

Most akkor kell az iskola, vagy nem?

Egyszerre akar az „ügyész” felszabadítani milliónyi gyermeket, de elismeri, hogy oktatás kell mindenkinek. Minden gyermek mellé egyéni tanárt szeretne?
Az egyéni tanárok honnan kerülnek majd elő, ha egyszer ők is egyének és logikusan nem származhatnak majd akkor jónak elismert egységes, felkészítő képzésből.
A pedagógus nem fán terem és nem is az égből hullik alá.

Finn iskolarendszer

Tényleg a világ leghatékonyabb módszere?

Tartok tőle, hogy egy második öngólt rúgott az, aki ezt a hajcihőt kitalálta. Miért kellene mindenkinek a finnek oktatásához igazodni? Oké, rendben magas az életszínvonal, de egyben ez annak is köszönhető, hogy bőven kevesebb féle dologgal foglalkoznak, mint mondjuk egy átlag másik ország. Náluk az ipar piszkosul megy, de néhány nagy vállalat termelése viszi az ország nagy részét a vállán. Hajózás és technológia. Nem azért jók, mert a különleges oktatási rendszer vitte el őket ide. Hanem mert a diákok azt ismerték fel, hogy az országuk miben jó és mik a húzó iparágak. Ha szeletet akarnak ebből a nagy tortából, önszántukból akarnak a legjobbak lenni, hogy ők is a részesei lehessenek a sikernek.
Kreativitás ölés lenne akkor mégis a finneknél? Nem. Motiváció.

Találtam egy érdekes cikket, ami a finn oktatás jellemzőit írta le. Ezek közül idéznék párat:

„az a filozófiájuk, hogy egy gyerek ki tudja választani, melyik feladatból tanulhatja a legtöbbet. Tehát ha az óra unalmassá válik számára, nyugodtan félrevonulhat egy könyvvel, vagy varrogathat.”

Ennek esélyét Magyarországon már rég elcseszték a szülők. Lehet, hogy a finn diák a fentit megteheti, de amiben szót kell fogadnia, azért nem esik neki a tanárnak ököllel és talán nem is szájal vissza, mert értékeli a szabadságot. Másrészt nem hiszem, hogy egy gyereknek kellene eldöntenie, hogy egyáltalán foglalkozzon-e valamivel bármennyire is. Azért van az iskolában, hogy ismeretlen dolgokat ismerhessen meg. Honnan tudhatná, hogy valami érdekli-e, ha nem kóstol bele kellőképpen?
El sem merem képzelni, mi lenne a magyar iskolában, ha ezt kapnák lehetőségnek a diákok.

„…a finn iskolákban nincsenek vizsgák. A tanárok írathatnak dolgozatot, saját szakállukra. Egyetlen kötelező számonkérés van: a finn diákok 16 évesen egy központi tesztet töltenek ki, amikor befejezik a középiskolát.”

Érdekes. A videó szerint állítólag a tesztek durvák és kikészítik a diákokat. Szerintem az időnkénti megmérettetés jót tesz, hogy felmérjük, hogy is állunk. Egy autóban, hajóban, repülőgépben is szenzorok tucatjai ellenőrzik menet közben, hogy mi a helyzet. Miért ne tennénk ezt az emberekkel is?
A videóban is kimondják, hogy a fejlesztett tárgyaknál mennyivel fontosabb az ember?

Tegyük hozzá azt is, hogy a magyar média nagyban harsogja, hogy az a nemzet mennyire tudja a tutit, csak azt nem mondják el, hogy ez annyira friss dolog még náluk, hogy nem nagyon nőhetett még fel olyan generáció, aki ebben okult és megmutathatná, mennyivel szuperemberebb, mint mások. A lassú, ráérős, kényelmes, saját tempós tanulás hívei. Ez lehet, hogy náluk működik, de a világ minden más pontján halvérűnek tűnnének ilyen mentalitással. Hozzáteszem az ország nagyon is függ az importoktól, vagyis más, „kapkodós”, „rossz iskolarendszerben” nevelkedett emberek által fenntartott államoktól.

Kik is voltaképpen a lázadók?

A véleményem eddig is hosszú volt és nem ígérem, hogy végével már nem fogok senkit sem megsérteni. Szerintem ez a lázadás azzal a fiatal generációval kezdődött, akik először voltak elég merészek ahhoz, hogy megroggyantsák a szülők és nevelők iránti tisztelet határait. Akik először merték azt csinálni tanórán, amit akarnak, mert nem ismerték el tekintélyként maguk fölé a tanárt. Akik először mertek hangosan „sz*rni a sulira”, mert hülyeségek sorát tanítja.

Aztán ezek az emberek felnőttek, huszonévesek lettek és gyerekeket nemzettek. A gyermekeik pedig már alapból ott kezdik, ahol a szülők annak idején abbahagyták. Így értük meg azt, hogy ha egy diák magatartásilag problémás az iskolában akkor a szülő ezt nem a nevelése hiányának tekinti, hanem bemegy fenyegetőzni az iskolába és amit a diák csak szóban vágott oda a tanárnak, azt az apja/anyja meg is teszi.
Márpedig ha a szülők kiállnak a tanárokkal szemben és a szabadon választott butulás védelmében, akkor a diákok miért ne éreznék azt, hogy ez a természetes? Hangsúlyozom, én nem mindenkiről beszélek, csak a problémázókról.

Szerintem ha a fiatalok, a jövőnk alapjainak célkereséséről van szó, ha a sokszor felmerülő céltalanságok okát keressük, először az otthonainkban nézzünk körül, ne a rendszert hibáztassuk azonnal. Van benne hiba, ezt senki sem tagadja, de a rendszer már bizonyított több száz év alatt, több milliószor.
Mégis, olyan szülők bírálják, akik pár év alatt is kudarcot vallottak gyermeknevelésből. Nem hiszem, hogy az ilyen jellegű hiányosságban szenvedőkhöz kellene igazodnunk. Ez nagyon nem a fejlődés útja, inkább a hitelesített butaságé.

Te mit gondolsz erről?

The post Iskolarendszer a vádlottak padján first appeared on Szabista! Blogazin.

Most komolyan. Az ilyen cuccok láttán gondolkodnak el sokan, hogy vajon jó korba születtünk-e, jókor voltunk-e gyerekek!? Személy szerint azért persze nem cserélném el a gyermekkorom a mai kütyükkel teli világra, de azért elképesztő, hogy a Lego-s, szobai autópályás, bunkerépítős világot hogyan szövi át a technológia már ilyen kicsi emberek szintjén is.

Egyébként, ha belegondolunk, valahol logikusan hiányzó láncszem is az itt bemutatott járgány.
Már pici egy éveseknek is gyártanak elektromos autókat, amiket ők maguk vezethetnek, sőt anyuka-apuka kezében távirányító is lehet, amivel szépen eldrónozhatják a csemetéjüket, amerre csak szeretnék.

Ezeket a mini kocsikat viszont elég gyorsan ki lehet nőni, homokfutót viszont azért még nem adnánk a fenekük alá… és itt jön képbe a Boomerang. Vagány forma (remélem lesznek ilyesmik nagyban, fémből, felnőttesen is), masszív motorteljesítmény a terepen közlekedéshez is és a driftelési lehetőség, ami manapság az utcai közlekedésre készülés nélkülözhetetlen kelléke (?).

Főbb tulajdonságok:

• 12 V-os akkumulátoros működés
• 8 km/h-s max. sebesség előremenetben
• 4 km/h-s max. sebesség hátramenetben
• Elektronikus kézifék
• Biztonsági öv
• Méreteiből kifolyólag 5-től 10 éves korosztályig használható
• max. 45 kg-os sofőr-teherbírás
• Ára: 400$ (kb. 110.000 Ft + szállítási költség és egyéb behozatali nyalánkságok)

Megvásárolható például a Matel-nél is az alábbi gombra kattintva.

Ha netalán úgy döntesz, hogy tényleg veszel egyet, a személyes véleményed kérlek juttasd el hozzám!

The post Kismenőknek first appeared on Szabista! Blogazin.