Szóval, a lényegre térve, úgy éreztem, muszáj reagálnom azokra a reklámokra és munka kapcsán érkező megkeresésekre, hogy akkor most tényleg egy új, egészségesebb élelmiszer-hullám érkezett-e a boltok polcaira? Mert a reklámokból csak úgy ömlik a ketchup, hullik a pékáru és egyéb nyalánkságok, amelyekről már messziről látszik, hogy ezekben végre nincsenek benne (?) azok a gonosz E-számos méreg-izék.
De vajon tényleg nincsenek?
Az állítás részben igaz és mégis hamis.
Mondom is, hogy miért. A vásárlók magát „tudatosabbnak” tartó rétege talán már informáltabb ebben a témában, mégis az alapvető hozzáállás, hogy az E-számos összetevőktől irtózni kell.
Ez részben a lakosság gyér tájékoztatásának, részben pedig egyes fittnes- és egyéb táplálkozási tanácsadó és életmód-formáló divathullámnak köszönhető. Elég volt pár tényleges, akár az egészségre károsan hatható alapanyagot és annak E-azonosítóját megpengetni a médiában és már röpködtek is a pánikkeltő elméletek, amik a népességszabályozó, lassú mérges népirtási elméletekig nőtték ki magukat időnként. Erre még rá is tettek a hatásvadász, lájkgyűjtő amatőr blogok, amik mindenre mozdulnak, mindent tovább adnak, ami csak egy kis szenzációt jelenthet. Szóval röviden összefoglalva ennek köszönhetjük, hogy az emberek többsége nemhogy károsnak, de egyenesen mérgeknek tartják az E-összetevőket.
Az a bizonyos „E”, és ami mögötte van
Természetes, hogy bizonyos édesítő- és tartósítószerektől igen sokan idegenkednek. Viszont szó szerint természetes anyagok is rajta vannak a listán. Az E-azonosítás ugyanis nem a mesterséges, vagy káros anyagok jelölésére szolgálnak, hanem gyakorlatilag MINDEN szóba kerülhető élelmiszer-összetevő rövid kódolására.
Kategorizálva:
E100 – E181: Színezékek
E200 – E297: Tartósítószerek
E300 – E386: Antioxidánsok és savanyúságot szabályozó anyagok
E400 – E495: Sűrítőanyagok, stabilizátorok és emulgeálószerek
E500 – E585: Savanyúságot szabályzó anyagok és csomósodást gátló anyagok
E600 – E671: Ízfokozók
E700 – E772: Antibiotikumok
E900 – E999: Egyéb anyagok
(viaszok, szintetikus mázak, vegyes adalékok, gázok, édesítő szerek, habosító anyagok)
Most akkor van bennE, vagy nincs bennE?
Több, mint valószínű, hogy van. Ettől a marketingfogástól nem lettek „egészségesebbek” az egyes élelmiszerek.
A tényszerű valóság, hogy egész egyszerűen a termék összetevőinek leírásában kihagyják az E-XXX kódot és csak nevén nevezik az alkotóelemet. A munkám kapcsán nem egyszer merült már fel az az igény a Megrendelőktől, hogy ugyan töröljük már le a kódjelzéseket a szövegben, mert ijesztően hatnak a vásárlókra. Ettől persze a termék még ugyanaz maradt.
A vásárlók többsége pedig amilyen pongyolán vette eddig is az ételekben található (vegyi) anyagokat, az E-mentes hisztériának felülve most hasonló felületességgel gyorsan végigfut a szemével az „Összetevők:….” rovaton és minél kevesebb zárójeles kódot lát végül a kosarában, annál tudatosabb vásárlónak hiszik magát.
Összegezve
Az E-k elől nincs menekvés. De az is igaz, hogy alapvetően nem is kell, hogy legyen.
Tudom, nem vagyok egy nagy egészségtudományi guru, de attól még lehet józan rálátásom mind a vásárlói, mind a marketing oldalra. Ebben az esetben is a bizonytalanság és a megkérdőjelezés legfőbb forrása az, amit az élet számos más területén is tapasztalunk. Ha olyan témáról van szó, ami mindenki számára egyértelmű, vagy ha olyanról, ami mindenképpen csakis komoly szakértői véleménnyel igazolható/cáfolható, akkor sokkal egyszerűbbé válik minden. Az étkezés viszont mindannyiunkat érint, éppen ezért innen-onnan származó részeleges információi mindenkinek vannak. A források bizonytalanok, a hozzá értő tudás vagy annak vélt megléte sok esetben erősen megkérdőjelezhető.
Mégis, mivel ez közérdekű beszédtéma, akár helyes, akár sületlen a vélemény, a hír, a „tudás”, amit továbbadunk, szinte mindenki szakértőnek, de legalábbis jól tájékozottnak hiszi magát a témában. Nyugodtan vélekedhet így bárki akár ennek a cikknek a kapcsán is rólam.
Egy dolog viszont biztos: amíg irtózva hőköl hátra sok ember attól, hogy E270, E330, vagy épp E671 van valamiben, amit megenni készül, netán (minő katasztrófa) már meg is evett, addig úgy érzem, vagy normálisan, vagy sehogy sem kellene belekeverni az átlagembert az élelmiszer tudományba, mert féligazságokkal olyan hisztériák tudnak keringeni országon belül és kívül is, ami először ijesztő, aztán mulatságos, de legtöbb esetben már nagyon fárasztó.
Utóirat:
Csak hogy teljes legyen a kép, az előbbi felsorolt anyagok: tejsav, citromsav és D3 vitamin.
Ugye milyen ijesztőek?
E-mailben kaphatsz értesítést az újonnan megjelenő cikkekről.
