Egy kicsit már kezd sok lenni a személyem/személytelenségem körüli feltételezés.
A hirtelen felindulásból elkövetett véleményezésekről már kifejtettem a véleményem az előző cikkben:
Ami egy kicsit már untat, hogy tényleg, de tényleg annyira elképzelhetetlennek tartják egyesek, hogy valakinek van önálló véleménye. Tudod, amit nem megmondtak neki, hanem csak úgy, saját kútfőből kipattant, reakcióként arra a hatásra, ami érte.
Sőt, továbbmegyek, nem csak hogy véleménye van, hanem történetesen egyezik XY közszereplő, vagy csoport (párt, mozgalom stb.) állásfoglalásával valamelyik témában. Mert ez nem fordulhat elő organikus módon, csakis úgy, hogy azonnal olyanista lettél…?
Hát nem így van.
Ahogy korábban is említettem, fideszesnek voltam már Gyurcsány csicska, ellenzékinek meg FideSS patkány, meg különböző kreatív változatok. Ezt persze néhányan privát üzenetben is nyomatékosítják, vagy a blog Facebook oldalán erősítik meg ellenszenvüket néhány random kiosztott nevetős reakcióval a megosztásaimra.
Félreértett jelek
Kedvenc kapott indoklások az ilyen reakciókra küldött visszakérdezéseimre:
Látta (és meg is állt azon), hogy tetszikeltem Gyurcsány/Orbán oldalát, vagy valamelyik oldalhoz köthető hírportált. Ne is próbáljam tagadni!
Hát, kedveskéim, az a nagy helyzet, hogy igen, ez az szemenszedett igazság.
Viszont ha kicsit figyelmesebben nyomoznának le, akkor a következőt találnák, ugyanis követem:
- Orbán Viktort
- Gyurcsány Ferencet
- Magyar Pétert
- Jakab Pétert
- Szijártó Pétert
- Varga Juditot
- Hadházy Ákost
- és még egyéb személyeket is, amikor épp nem tiltanak le a kérdéseim, véleményem miatt
Közélettel és politikával kapcsolatos oldalak, amiket szintén követni merészelek:
- Telex
- 444
- HVG
- Portfolio
- Index
- 888
- Origo
Teszem mindezt pont azért, amit nem szeretnek elhinni: nem akarom az egyik személytől megtudni, hogy mit mondott a másik. Nem akarom, hogy az egyik újságíró tollából származzon az, hogy mit kell gondolnom a másik portál cikkéről. Nyilván nem vehetem 100%-osan objektívnek egyikük véleményét sem, hiszen mindenkinek maga felé hajlik a mondanivalója. Viszont minden oldalból kiszűrt lényeggel talán jobb lelkiismerettél érzem magam képben, mintha valaki vezetne ebben.
Ezért tartom magam Szabistának, aki a saját maga párján áll. A véleményem néha egyezik, néha ütközik másokéval és nem mindig ugyanazokéval.
Így fordulhat elő, hogy mindig az szúr szemet másoknak, amikor épp az „ellenség véleményét erősítem”.
Származhat mindenhonnan valami jó?
Szerintem igen! Meggyőződésem, hogy az egyik legnagyobb baklövés, amit elkövethet valaki a „másik fél” megítélésében, amikor megbélyegzi folyton hülyeséget beszélőnek. Ilyen nincs.
Aki ebben a fekete/fehér előítéletben él, annak van egy rossz hírem: ő biztosan meg sem próbál objektív lenni, hanem kőkemény propagandában él. Teljesen másodlagos, hogy kiében.
Ha valaki folyton és minden témában rosszat, rosszul beszélne, egészen egyszerűen eltűnne a süllyesztőben. A fennmaradás egyik kulcsa éppen az, hogy vannak dolgok, amikben igaza van. Nagyon is, univerzális értékrend szerint is.
- A fanatikusok természetesen minden szavával,
- az objektívebbek ezekkel a tényleg jó meglátásokkal
- az ellenpártiak pedig szépen csendben, magukban, de egyet fognak érteni.
Hangosan nem, mert az milyen lenne már…?
A kulcs abban rejlik, hogy kinek hiszünk gyakrabban? Kinek az állításai, döntései tükrözik a leginkább azt, amit mi igaznak és jónak vélünk? Ezt az arányt a rájuk szavazók száma mutatja, nem az aktuálisan egyetértőké.
Az egyetértés nem jelent azonosulást!
Ha belátod, hogy valakinek igaza van, az csak annyit jelent, hogy nem tettél szemellenzőt és szájkosarat a lelkiismeretedre. Van, hogy ezt az igazat nem is az állításkor, csak később látjuk be, de amíg a vélemény a jó felé fordul, addig nincs veszve semmi.
Egyszer hallottam egy jó mondást, ami ha nem is mindenre, de erre biztosan igaz:
„Nem az a baj, ha az ember véleménye megváltozik.
Az a baj, ha nem is tudna.”
Szóval mindenki nyugodjon le, nem vagyok pártfanatikus. Senkinek, sehova. Volt ugyan olyan időszak, amikor már előre tudtam, hogy hova „kell” tennem az X-et négyévente, de azóta árnyaltabb lett a kép.
Remélem, hogy nektek viszont egyre tisztább lesz rólam.
