A sztori
Az orvosi egyetemen a professzor odafordult egy diákhoz, és megkérdezte:
– Hány vesénk van?
– Négy – válaszolta a diák.
– Négy? – replikázott az arrogáns professzor, aki azok közé tartozik, akik élvezettel tapossák el a diákok hibáit.
– Hozz egy bála füvet, mert van egy szamár a teremben – parancsolta a tanár a segédjének.
– És egy csésze kávét nekem – mondta a megkérdezett tanuló a tanársegédnek.
A tanár dühös lett és kitette a tanulót az osztályból. A diák egyébként Aparicio Torelly Aporelly (1895-1971) humorista volt, akit inkább „Itararé bárójaként” ismertek.
Mielőtt a tanuló elhagyta a termet, így javította ki a dühös tanárt:
– Azt kérdezte, hány „vesénk” van. Nekünk négy van: kettő az enyém és kettő az öné.
A „nekünk van” kifejezés ugyanis többes szám. Jó étvágyat a bálához!
Háttérinformációk
Torelly az akkori hatalommal kapcsolatban gyakran fogalmazott meg élces és frappáns beszólásokat, így kelt szárnyra róla ez az egyetemi történet is, aminek valóságtartalma erősen kétséges, viszont a professzorral való konfliktus szépen szimbolizálja a karaktert, amit alakított. A bárói címet egyébként önmagának adta önironikus gúnynévként az 1930-as forradalom idején várt, de végül meg nem történt csata emlékére és felvette a „nem létező csata bárója” címet.
A történet első tanulsága (legenda szerinti változat):
Az élet sokkal több megértést igényel, mint tudást. Néha az emberek, amikor egy kicsit több tudással rendelkeznek (vagy azt gondolják, hogy rendelkeznek), úgy érzik, hogy joguk van másokat lebecsülni.
A történet második tanulsága (szabista változat):
Az életben nem mindig megyünk azzal igazán sokra, ha folyton jópofáskodunk. Lehetünk szórakoztató figurák, de ha néha bölcsen csendben maradunk, akkor nem szalasztjuk el a lehetőséget, hogy inkább valami igazán nagy hasznára váljunk az emberiségnek.
Torelly is humoristaként lett végül ismert, pedig orvos is lehetett volna belőle.
Igen, tudom, tanulhatnék belőle én is.
Igyekszem.
E-mailben kaphatsz értesítést az újonnan megjelenő cikkekről.
