Connect with us

Lavina

Iskolarendszer a vádlottak padján

Van, akinek már nosztalgia és van akinek a jelen. Tanuljunk egy kicsit belőle.

A napokban került elém a fentebb látható kis videó, amivel nagy valószínűséggel már Te is találkozhattál megosztós-, vagy közösségi oldalakon. A kisfilm egy egész igényesen leforgatott képzeletbeli bírósági tárgyalás szituációját mutatja be nekünk, ahol a vádlottak padján nem más ül jelképesen, mint maga a “modern iskolarendszer”.

Ha ismered a filmet, olvass tovább, de ha nem, kérlek feltétlenül nézd meg először, mert lentebb a véleményem következik az alkotásról.

Nos, akkor jöjjenek a reakcióim is, pontokba szedve.

Halak és más egyebek

A hasonlat, miszerint az oktatásban lévő gyermekek közt akkora különbségek lennének, mint a halak és a fára mászni is képes állatok közt, már alapvetően bukta.
A gyermekek képességeik nagy részét tanulás útján szerzik. Azt, hogy miben lesznek zsenik és mikben teljesen analfabéták, az örökölt tehetségeken kívül az oktatásban kapott tudással érik el.
A halnak esélye sem lenne fát mászni a legjobb tanárral sem. Úszni viszont tanulás nélkül is tud. Szóval a hasonlat alapján meg kellene ragadnunk az örökölt érdeklődési területeknél és semmi plusz nem lenne szabad erőltetnünk.
Igen, tudom, hogy az idézet Albert Einsteintől származik, de nem hiszem, hogy ilyen konkrét témára gondolt volna közben. Sokkal inkább hangzik általános, egymás megítéléséről szóló rövid példázatnak.

Más részről azt gondolom, hogy a halról az élete első percétől tudni lehet, hogy hal és nem kellenek próbák ahhoz, hogy tőle idegen dolgokról megállapíthassuk, hogy nem való neki.
A gyermekek viszont kezdetben nem különböznek egymástól úgy, mint egy ponty a mókus mellett. Kellenek a fák, a tavak, kellenek a kihívások és a határok feszegetése ahhoz, hogy felderítsük a neki való fejlődési irányt.

Kreativitás és egyediség

Megölték őket? Ez azért érdekes és egyben meredek megállapítás, mert épp régebben voltak kevesebben a tehetségesek és művészek. Épp ettől volt különleges művésznek lenni, még ha sokakat csak jóval a haláluk után is ért utol az igazi elismerés.

Manapság viszont tele van a világ elképesztőbbnél is elképesztőbb tehetséges fiatallal a művészetek, sport és mindenféle kiválóságok területén. Manapság már szinte nem is olyan nagy dolog “jónak” lenni valamiben, már csak akkor figyelnek fel rád igazán, ha különlegesen jó vagy. Szóval? Megölte az iskolarendszer ezt a lehetőséget?

Modern iskolarendszer mint ősi szervezet

Öngól. Jó lenne eldönteni, hogy most az a baj, hogy régi és tegyük hozzá, jól bevált hagyományokat is ápol, vagy hogy gátakat szab?
Én úgy látom, az oktatási rendszerben a legnagyobb hibákat épp azok vétik, akik hozzáértés nélkül próbálnak beleújítani, új szabályokat lefektetni. A régi módszereken az élet számos területén ténykedő ember nőtt fel, de a mai új módi sokkal inkább veszi el a nevelés / nevelhetőség lehetőségeit.

A fegyelem és tisztelet alapvető kellene, hogy legyen egy iskolában, mégis a lázadó gyermekek vannak felbuzdítva azzal, hogy nem korlátozhatóak a “kis lelkiviláguk miatt”, de a pedagógus a felelős mindenért, amit tesz, vagy nem tesz a nebuló (?).

Modern és ősi cuccok közt tényleg óriási a különbség, de ettől függetlenül vannak alapok, amikre a kezdetektől fogva építenek az alkotók. Az autók rengeteget fejlődtek 150 év alatt, de a kalapács most is kalapács maradt.
Ezen el szabad gondolkodni, mit jelent.

A jövőre készítenek fel?

Kétségbe lehet vonni, de szeretném megkérdezni: a jelent minek köszönhetjük? Nem élünk-e a 150 évvel ezelőtthöz képest elképzelhetetlenül túlszárnyalt jövőben? Miért ne készítene a jövőre a jól bevált oktatás, ha az eddigi jövő eredményeit is a vádolt rendszerből kikerülők kalapálták össze?

Osztályozás

Ez valóban elgondolkodtató. Az iskolai osztályozásról tényleg azt gondolom, hogy egyszerre jó és rossz hatással is lehet a diákra. Szerintem ez az egész iskolarendszeri kétségbe vonós mizéria simán leszűkíthető lett volna erre az egyetlen témára.

Hiszem, hogy mindenkinek szüksége van arra, hogy alapvető ismeretekből alapvető szintre jusson, hogy legyen fogalma a világ működésének alapjairól.
Azzal viszont tényleg nem értek egyet, hogy olyan teljesítménykényszerben éljenek a diákok, ahol mindenből ötösnek kell(ene) lenni és aki ez alatt teljesít, az már a “rossz” bizonyos árnyalatú lépcsőfokán áll.

Azt gondolom, a jegyeknek valahogy ezt kellene jelenteniük:

5.) Ez igen! Kiváló vagy, látszik, hogy van hozzá érzéked. Érdemes lenne még többet foglalkoznod vele.

4.) Nagyon jó és bőven megfelelő, ha nem akarsz különösebben erre építeni, de a hétköznapokban a toppon leszel a témában.

3.) Alapvető ismeret. Nem szégyen, nem is büszkeség. Alap.

2.) Alapvető ismeret hiányosságokkal. Ettől még nem dől össze a világ és nem ciki, de tudnod kell, hogy ilyen jellegű témákban szükséged lesz valakire, aki jobban tudja.

1.) Lusta voltál. Ennél még akkor is többet kell tudnod, ha soha az életben nem akarsz többet foglalkozni vele.” Ne téged adjanak már el a piacon.”

Nos, ehhez képest vannak, akik már négyessel is alig mernek hazamenni, mert ténylegesen van mitől félniük. Mert otthon megkapja, hogy a “szomszéd Pistikének bezzeg ötös lett”.
A hiba szerintem ezekben a szülői elvárás-készülékekben van.

Mindenre ugyanaz a gyógyszer

A lényeg tehát az erősségek felderítése. Nem igazán értettem tehát, hogy hangzatos és közhelyes hasonlatok puffogtatásán kívül mire volt jó ez a mindenre ugyanazt a gyógyszert felíró orvosi példa? Az általános iskolát például sokkal inkább diagnosztizálónak tartanám, ami felderíti a lehetőségeket.

20 diák ugyanazt az oktatást kapja? Ezért vannak szakok az általános iskola után.
Senki nem kényszeríti a különböző jártasságú fiatalokat arra, hogy egész tanulási idejük alatt sablon szerint okosodjanak. Sok szakiskola létezik, sokféle szakkal, főiskolák, egyetemek. Okos és jól képzett emberként lépnek ki a padok közül. Sokkal nagyobb baj az, ha ezt nem tudják, nincs hol, vagy csak igazi megbecsülés nélkül tudják hasznosítani.

Az utóbbi időben legalább ekkora problémát jelentett az is, hogy létszámhiányok vannak bizonyos szakmákban. Nem azért, mert a szigorú rendszer nem engedte a lurkókat oda képezni, hanem mert divatszakmákká avanzsáltak időnként irányokat és olyan túlképzések lettek pl. informatikusokból és óvónőkből, hogy máshol lecsappant a létszám.

Politikai tanterv

Az egyetlen dolog talán, amiben egyetértek. Azt sosem értettem, hogy az oktatással kapcsolatos döntéseket miért nem olyan felelős tábor hozza meg, amelynek tagjai mindannyian ismert és elismert pedagógusok, akik nem csak elméletből, de pályájuk során belülről, gyakorlatból is ismerik az iskolai életet (?).

Azzal viszont nem értek egyet, hogy az oktatás minősége kifejezetten a pedagógusok fizetésének mértékétől függ. Amikor az orvosi ellátás színvonalát látjuk csupán pénz kérdésnek (és ez alatt nem a felszereltséget, hanem az alapvető emberi viselkedési modort értem), akkor az valahogy sokkal egyértelműbb, hogy nem helyes. És most mondok egy meredeket. Amikor a focistákról (sem) hisszük azt, hogy több pénzért jobban játszanak, akkor ezt miért pont a tanároknál vonjuk kétségbe?
Ha egy pedagógus a fizetése alacsonyságát a rá bízott diákok tanításán bosszulja meg, akkor ő a legnagyobb hiba a gépezetben.

Szerencsére van azért pálda rá, hogy ezeknek nem kell összefüggniük.

Durva tesztek

Mi abban a durva, hogy előre kész válaszok közt kell megkeresni a helyeset? Így még az is rátalálhat, akinek magától eszébe sem jutott volna, de mégis ráismer.
Ha már vádaskodni akarunk, ne túlzásnak, inkább gyengeségnek kellett volna neveznie a teszteket, hiszen esszét írni, na az a nehezebb. Megfogalmazni valamit, abban van a kreativitás is, amit mindvégig hiányol az “ügyész úr”.

Személyre szabott élet

Azt mondta, mindenki más, mindenki különbözik. Akkor hogy lehetne mindent személyre szabottan adni? A különböző a különbözőnek?
Példaként említi a járműveket, az egészségügyet, a Facebook-ot, de ezek mindegyike azért létezik és működik, mert az elődök megfogalmaztak törvényszerűségeket, a megalkottak szabványokat, amik alapján alkotni lehet működő dolgokat.

Most akkor kell az iskola, vagy nem?

Egyszerre akar az “ügyész” felszabadítani milliónyi gyermeket, de elismeri, hogy oktatás kell mindenkinek. Minden gyermek mellé egyéni tanárt szeretne?
Az egyéni tanárok honnan kerülnek majd elő, ha egyszer ők is egyének és logikusan nem származhatnak majd akkor jónak elismert egységes, felkészítő képzésből.
A pedagógus nem fán terem és nem is az égből hullik alá.

Finn iskolarendszer

Tényleg a világ leghatékonyabb módszere?

Tartok tőle, hogy egy második öngólt rúgott az, aki ezt a hajcihőt kitalálta. Miért kellene mindenkinek a finnek oktatásához igazodni? Oké, rendben magas az életszínvonal, de egyben ez annak is köszönhető, hogy bőven kevesebb féle dologgal foglalkoznak, mint mondjuk egy átlag másik ország. Náluk az ipar piszkosul megy, de néhány nagy vállalat termelése viszi az ország nagy részét a vállán. Hajózás és technológia. Nem azért jók, mert a különleges oktatási rendszer vitte el őket ide. Hanem mert a diákok azt ismerték fel, hogy az országuk miben jó és mik a húzó iparágak. Ha szeletet akarnak ebből a nagy tortából, önszántukból akarnak a legjobbak lenni, hogy ők is a részesei lehessenek a sikernek.
Kreativitás ölés lenne akkor mégis a finneknél? Nem. Motiváció.

Találtam egy érdekes cikket, ami a finn oktatás jellemzőit írta le. Ezek közül idéznék párat:

“az a filozófiájuk, hogy egy gyerek ki tudja választani, melyik feladatból tanulhatja a legtöbbet. Tehát ha az óra unalmassá válik számára, nyugodtan félrevonulhat egy könyvvel, vagy varrogathat.”

Ennek esélyét Magyarországon már rég elcseszték a szülők. Lehet, hogy a finn diák a fentit megteheti, de amiben szót kell fogadnia, azért nem esik neki a tanárnak ököllel és talán nem is szájal vissza, mert értékeli a szabadságot. Másrészt nem hiszem, hogy egy gyereknek kellene eldöntenie, hogy egyáltalán foglalkozzon-e valamivel bármennyire is. Azért van az iskolában, hogy ismeretlen dolgokat ismerhessen meg. Honnan tudhatná, hogy valami érdekli-e, ha nem kóstol bele kellőképpen?
El sem merem képzelni, mi lenne a magyar iskolában, ha ezt kapnák lehetőségnek a diákok.

“…a finn iskolákban nincsenek vizsgák. A tanárok írathatnak dolgozatot, saját szakállukra. Egyetlen kötelező számonkérés van: a finn diákok 16 évesen egy központi tesztet töltenek ki, amikor befejezik a középiskolát.”

Érdekes. A videó szerint állítólag a tesztek durvák és kikészítik a diákokat. Szerintem az időnkénti megmérettetés jót tesz, hogy felmérjük, hogy is állunk. Egy autóban, hajóban, repülőgépben is szenzorok tucatjai ellenőrzik menet közben, hogy mi a helyzet. Miért ne tennénk ezt az emberekkel is?
A videóban is kimondják, hogy a fejlesztett tárgyaknál mennyivel fontosabb az ember?

Tegyük hozzá azt is, hogy a magyar média nagyban harsogja, hogy az a nemzet mennyire tudja a tutit, csak azt nem mondják el, hogy ez annyira friss dolog még náluk, hogy nem nagyon nőhetett még fel olyan generáció, aki ebben okult és megmutathatná, mennyivel szuperemberebb, mint mások. A lassú, ráérős, kényelmes, saját tempós tanulás hívei. Ez lehet, hogy náluk működik, de a világ minden más pontján halvérűnek tűnnének ilyen mentalitással. Hozzáteszem az ország nagyon is függ az importoktól, vagyis más, “kapkodós”, “rossz iskolarendszerben” nevelkedett emberek által fenntartott államoktól.

Kik is voltaképpen a lázadók?

A véleményem eddig is hosszú volt és nem ígérem, hogy végével már nem fogok senkit sem megsérteni. Szerintem ez a lázadás azzal a fiatal generációval kezdődött, akik először voltak elég merészek ahhoz, hogy megroggyantsák a szülők és nevelők iránti tisztelet határait. Akik először merték azt csinálni tanórán, amit akarnak, mert nem ismerték el tekintélyként maguk fölé a tanárt. Akik először mertek hangosan “sz*rni a sulira”, mert hülyeségek sorát tanítja.

Aztán ezek az emberek felnőttek, huszonévesek lettek és gyerekeket nemzettek. A gyermekeik pedig már alapból ott kezdik, ahol a szülők annak idején abbahagyták. Így értük meg azt, hogy ha egy diák magatartásilag problémás az iskolában akkor a szülő ezt nem a nevelése hiányának tekinti, hanem bemegy fenyegetőzni az iskolába és amit a diák csak szóban vágott oda a tanárnak, azt az apja/anyja meg is teszi.
Márpedig ha a szülők kiállnak a tanárokkal szemben és a szabadon választott butulás védelmében, akkor a diákok miért ne éreznék azt, hogy ez a természetes? Hangsúlyozom, én nem mindenkiről beszélek, csak a problémázókról.

Szerintem ha a fiatalok, a jövőnk alapjainak célkereséséről van szó, ha a sokszor felmerülő céltalanságok okát keressük, először az otthonainkban nézzünk körül, ne a rendszert hibáztassuk azonnal. Van benne hiba, ezt senki sem tagadja, de a rendszer már bizonyított több száz év alatt, több milliószor.
Mégis, olyan szülők bírálják, akik pár év alatt is kudarcot vallottak gyermeknevelésből. Nem hiszem, hogy az ilyen jellegű hiányosságban szenvedőkhöz kellene igazodnunk. Ez nagyon nem a fejlődés útja, inkább a hitelesített butaságé.

Te mit gondolsz erről?

Hírlevél

Add meg az e-mail címed és értesíteni foglak az újdonságokról!

Comments

Népszerűek mostanság

Malom Mozi Maraton 2019. április

Mozista

Egy legenda újjászületése

Mozista

Egy liftben az Ikeával

Ezt Neked!

JÓKÉPŰSÉG INSTAGRAMON

Tippek

Hírlevél

Add meg az e-mail címed és értesíteni foglak az újdonságokról!

Copyright © 2018 Szabista! Blogazin. A honlapon található információk megosztása csak az oldal, mint forrás megjelölésével engedélyezettek!

Connect
Hírlevél

Add meg az e-mail címed és értesíteni foglak az újdonságokról!